"Ez most komoly?! Miért velem történik?!"...3.fejezet

Yoon

Váratlanul ért csók volt. Mikor hazamentünk fürdés közben számtalanszor tapogattam meg a Bami ajkaival érintett területet. Hihetetlen volt, ahogy ajkait az enyémhez nyomta. Nem tudtam elképzelni, hogy majd pont tőle kapom meg az első csókom. Nem így terveztem.
Hátfőn mikor suliba mentem nem mertem BamBam elé kerülni. De nem sikerült. Büfénél álltam sorba, amíg ő a többiekkel a falnak támaszkodva hallgatták a zenét. Jó hangosan, hogy mindenki hallja.
- Szija Yoon...! - támadtak le a suli kis ribiei. - De szép hosszú a hajad! Mikor növesztetted meg ilyen hosszúra...?- majdnem letörtem a kezét, hisz a felkötött hajamat piszkutálta.
- Mi lenne, ha abba hagynád? - kérdeztem rá.
- Mi lenne, ha befognád? Idősebb vagyok, ne pofázzál!
- Hé, lányok! Sziasztok!- állt be közénk, Mark.
- Hm...Mi van a kis Mr. agyeo-val? - mutogatott Bami-ra. - Szabad ugye? Mond, hogy igen...!
- BamBam az...- mondta Mark, de közbe szóltam.
- Nem! Ő sem! Ahogy egyik osztálytársam sem! Úgy, hogy nagyon gyorsan szálljál le rólunk!
- Miért? Egyáltalán hogy mersz te így beszélni velem?! - kiabált.
- Hé! - szólt közbe, most már az említett fiú is. - Hagyd békén őt, jó?! - állt közénk.
- Tán a kis pasikád? - nézett rám, de Bami behajolt a látótérbe így elvéve a tekintetét rólam.
- Húzz a fenébe innét! Most, amíg jó kedvemben találsz! - kiáltott rá. Ő vágott egy mogorva képet, majd elment. - Yooni, minden rendben? - fordult felém.
- I-igen...- ledermedtem. Bami barna szemeit elnézve, láttam az aggódást. De nem tudtam másra gondolni, csak a csókra, amit az ő ajkai által kaptam. Míg végül észbe kaptam és megkérdeztem tőle az egyetlen dolgot, amire ilyenkor gondolni tudtam.

BamBam 

-  Öm...Ne..nem akartok el-eljönni a parkba...ma? Koncert lesz...
Meglepett, hogy ilyesmit kérdezett. Hisz szemeiben csak a félelmet láttam.
- Hát...Fiúk? Ki akar ma koncertre menni? - kérdezte Mark, amire a többiek felkiáltottak, hogy igen.
*Délután*
Megbeszéltük, hogy a sulinál találkozunk. Így is lett. Yoon kezében kamerát láttam.

Felém irányította, miközben a mögötte álló Mark-hoz beszéltem.
- Yoon! Ne már...! - fordultam el.
- Bami...- ugrált. - Fordulj vissza...! - nyöszörgött.
- Jól van, jól van! - fordultam vissza és kezeimet a vállára raktam, hogy leállítsam az ugrálását. De nem sikerült. - Yooni...állj le!
- Először küldj egy puszit a rajongóknak!
- Most komolyan? - mosolyogtam rá.
- Igen. Tutira! - ő viszonozta a mosolyt. - Yooni ki akar csikarni egy puszit Bami-tól! - erre mindenki hülyén nézett rá, én meg még mindig csak mosolyogtam. - Öm...úh...úgy értettem, hogy a rajongóknak! - és most jött a kínos nevetése. Leengedte a kamerát majd lekonyult az arcáról, a nevetés.
- Nem gond! Tudom, hogy hogyan értetted...- csaltam vissza arcára a szép mosolyát.
- Úh....Yooni vörösödik! - jelentette ki Min.
- Dehogy! Nem vetted eddig észre, hogy ő mindig ilyen?- szólt közbe Tina. - Már ovis korunk óta, mindig piros az arca. - mondta. - Sőt! Születése kor is ilyen volt! Ahogy az anyjától hallottam...Igaz Yooni?
Ő csak szégyenlősen bólintott.
- Jól is áll! - mondtam. - Mostantól úgy fogunk hívni, hogy...öm...
- Piroska...vöri, vagy piri...- kezdte Jr.
- Ha így fogtok hívni, akkor...akkor...
- Akkor mi lesz? - léptem közelebb. Kis idő múlva feleszmélt és hátrébb lépett. Nem mondom, hogy nem volt jó a közelében állni. Tudom, hogy fél egy kicsit, hisz hirtelen lesmároltam, de...nincs de.
- Nem kellene elindulni? - lépett közbe Min.
- De...de igen...- még egyszer felnézett rám, majd elindult a másik irányba. Ahogy mentünk mögöttük az utcán én csak őt figyeltem. Nem tudtam milyen koncert van ilyenkor, de örültem, hisz lehet, hogy így megtudnám vele beszélni a péntek estét. Tudom, látom, hogy ő is csak arra tud gondolni, mikor megcsókoltam.
*koncert után*
Oda mentem hozzá és elhúztam egy kis zugba, ahol nem lát minket senki.
- Yoon...
- Tudom mit akarsz mondani...
-  Kérlek ne haragudj rám! Kérlek...
- Azt kívánod minden legyen úgy, mint amikor nem történt meg? Ezt már nem tudod visszahozni...- ment volna el, de csuklójánál fogva visszahúztam és a falnak nyomtam.
- Miért?
- Mert ez már más...Ez már nem arról szól, amit én vagy te akarunk...Ahm...- megcsókoltam. Nem tudtam mást csinálni.
Próbált eltolni magától, de nem engedtem.

Yoon

Ellenezni persze, hogy megpróbáltam, de nem tudtam. Csókunkat elmélyítette. Melegséget éreztem a hasamban, mikor arcomat simogatta és államat tartotta, hogy el ne húzzam. Végül a levegő hiány vetett véget a csókunknak.
- Bami...én...- nem tudtam befejezni, mert ajkai ismét betakarták enyémet.
- Yooni? Itt vagy? - jött Tina, amitől mindketten hirtelen elváltunk és felé fordultunk. - Mi a szent jó...
- Tina! Sh...! - mutattam, hogy maradjon csendben. Oda jött hozzánk és belekezdett a mondandójába.
- Ti? Ketten? Együtt?
- Maradj már csendben! - mondtuk egyszerre a mellettem álló fiúval.
- Mióta? - súgta. - Mióta jártok?
- Nem járunk! - adtam az egyenes választ.
- Hát akkor mi volt az a szenvedélyes heves csók?
- Hát...ömh...Csak egy csók, de kérlek ne mond el senkinek sem!! - kérleltem.
- Jó, jó, de csak akkor ha megint látom! - mosolyog gonoszul. - Na?
- Nem! Ha megkínoznak akkor se...- erre kaptam egy puszit arcomra a festett hajú, barnás szőke fiútól.
- Júúúj! Oké, nem árulom el a titkotokat.
- Köszönöm, Tina! - öleltem meg. Visszamentünk, ahol a többiek már aggódva vártak minket.
Hazaérve megint csak a fejemben járt ez az egész.