Mi törtét velem?...2.fejezet

Yoon                                                                                                                                                          

Bami valamiért egyre jobban érdekelni kezdett. Ültem a nagy zongora mögött és bámultam őket, miközben persze játszottam.
- Yoon!- rázta meg a vállam Tina. - Na mizujs? - mosolygott rám.
- Hm...Mi? Ja semmi!
- Ugyan már! Látom én mi van itt! Te becsavarodtál az egyik pók hálójába! - magyarán belezúgtam az egyik fiúba.
- Nem is! Ezeknek a pókoknak még nincs kész a hálójuk! Még nagyon bele sem kezdtek.
- De igen! Te egészen benne vagy!
- Mi? Nem! Csak félig...- halkulok el.
- Félig?! Hogy hívják a mi kis pókunkat?
- Ömh...nem mondom el!
- Nah...Találgathatok?
- Hiába, akkor sem fogom elmondani!
Végeztek a fiúk.
- Na? Milyen?
- Naon jók vagytok! - mondja Gabi.
- Beszélj már meg tanulni! - szól rá Tina.
- Te is!- nevetek.
- Mi lenne, ha valami mást is előadnánk az albumunkról? - kérdi BamBam. Nagyon fellelkesedett.
- Én! Had válasszak én! Még a telefonomon is megvan!
Gyorsan felkeltem, majd összekötöttem a hangfalakkal a telefonom.
- És mi lenne az? - ekkor beindítottam.

Mindenkinek mosoly ült az arcára. Vicces volt mikor hirtelen belekezdtek. A szemem nem csak Bami-n akadt meg, de Mark-on is, aki majdnem mindig rám nézett.

Mark mindig is aranyosan mosolygott rám, és a szavai kedvesek voltak. Azt mondják könnyen leszek szerelmes, de soha egy olyan fiúba, aki engem is viszont szeretne.
Mikor vége lett a napnak és bezártuk a kávézót, akkor JB. azt mondta, hogy menjünk el velük valahová. Azt viszont nem árulta el még is hova.


Mark 

Yooni mindig is nagyon tetszett nekem, de soha nem mertem a szemébe mondani. A lányok meg mi mindig is jól elvoltunk. Ha még is összevesztünk Yooni-ban volt annyi, hogy bocsánatot kérjen. Ezen is látszik, hogy nem haragtartó. Ő... olyan mint egy virág, mint egy kis lágy szárú növény. De ha valaki beszól neki, akkor ő egyre durvább. Gyenge, de egyben erős kis csaj. Ezt bírom benne.
Annyi volt a gond, hogy én magam sem tudtam, hogy JB. hová akart minket vinni, de mikor egy ismerős terepre tévedtünk leesett, hogy az a mi házunk.
- JB.! Biztos, hogy...ide akartál minket hozni...? - kérdezte Tina. Láttam a csajokon, hogy egy kicsit félnek.
- Aham! - és kinyitotta a házunk ajtaját. - Biztos! Hölgyeim! Köszöntjük önöket szerény hajlékunkban...- engedi előre őket.
- Oké...- és bementek, majd mi is. Mikor átlépték a küszöböt, hatalmas szemekkel néztek körbe.
- Ez most komoly?! Ti itt éltek?! - döbbent le Yoon. - Csodálatos...És még azt mondod, hogy szerény? Körülnézhetek? - erre csak bólintottam.

BamBam

Furcsa volt, hogy lányok vannak a házunkban. Eddig még egyszer sem volt. Neki álltunk JR.-el ott takarítani, ahol nem látják a lányok, vagy is a szobánkban.
- Bami...- hallottam meg valakinek a hangját. Épp az ágyamat pakoltam össze. Megfordultam és Yoon állt előttem.
- Szia! Hát te? Körbenézel?
- Aham...- bólogatott.
- Nos.., ez itt az én szobám...Kicsit kupis...- toltam be a lábammal a ruháimat az ágy alá.
- Hát azt vettem észre.- nevetett.
- Ömh...leülsz? - erre bólintott, majd elhelyezkedett az ágyon. Én is leültem mellé, mire sóhajtott egy nagyot. - Hová szált ez a nagy sóhaj?
- Hm...- vont vállat. - Nem tudom...
Hirtelen érezem egy nedves valamit az arcomon. Mire feleszméltem, hogy megpuszilt. Soha nem pusziltak még meg. Nagyon...nagyon jó érzés. Mikor döbbent arccal ránéztem egy összevörösödött arcot láttam. Szája beszédre nyílt volna, mint ismerem azt akarta volna mondani, hogy "bocs", de megelőztem. Számat hozzányomtam az ő ajkaihoz. A csók közben észrevettem, hogy megindult benne valami. Mintha ismét...szerelmes lennék...Yoon ajkaitól puhán váltam el, amiben egy cuppanás kíséret is volt...