"Ez most komoly?! Miért velem történik?!"...3.fejezet

Yoon

Váratlanul ért csók volt. Mikor hazamentünk fürdés közben számtalanszor tapogattam meg a Bami ajkaival érintett területet. Hihetetlen volt, ahogy ajkait az enyémhez nyomta. Nem tudtam elképzelni, hogy majd pont tőle kapom meg az első csókom. Nem így terveztem.
Hátfőn mikor suliba mentem nem mertem BamBam elé kerülni. De nem sikerült. Büfénél álltam sorba, amíg ő a többiekkel a falnak támaszkodva hallgatták a zenét. Jó hangosan, hogy mindenki hallja.
- Szija Yoon...! - támadtak le a suli kis ribiei. - De szép hosszú a hajad! Mikor növesztetted meg ilyen hosszúra...?- majdnem letörtem a kezét, hisz a felkötött hajamat piszkutálta.
- Mi lenne, ha abba hagynád? - kérdeztem rá.
- Mi lenne, ha befognád? Idősebb vagyok, ne pofázzál!
- Hé, lányok! Sziasztok!- állt be közénk, Mark.
- Hm...Mi van a kis Mr. agyeo-val? - mutogatott Bami-ra. - Szabad ugye? Mond, hogy igen...!
- BamBam az...- mondta Mark, de közbe szóltam.
- Nem! Ő sem! Ahogy egyik osztálytársam sem! Úgy, hogy nagyon gyorsan szálljál le rólunk!
- Miért? Egyáltalán hogy mersz te így beszélni velem?! - kiabált.
- Hé! - szólt közbe, most már az említett fiú is. - Hagyd békén őt, jó?! - állt közénk.
- Tán a kis pasikád? - nézett rám, de Bami behajolt a látótérbe így elvéve a tekintetét rólam.
- Húzz a fenébe innét! Most, amíg jó kedvemben találsz! - kiáltott rá. Ő vágott egy mogorva képet, majd elment. - Yooni, minden rendben? - fordult felém.
- I-igen...- ledermedtem. Bami barna szemeit elnézve, láttam az aggódást. De nem tudtam másra gondolni, csak a csókra, amit az ő ajkai által kaptam. Míg végül észbe kaptam és megkérdeztem tőle az egyetlen dolgot, amire ilyenkor gondolni tudtam.

BamBam 

-  Öm...Ne..nem akartok el-eljönni a parkba...ma? Koncert lesz...
Meglepett, hogy ilyesmit kérdezett. Hisz szemeiben csak a félelmet láttam.
- Hát...Fiúk? Ki akar ma koncertre menni? - kérdezte Mark, amire a többiek felkiáltottak, hogy igen.
*Délután*
Megbeszéltük, hogy a sulinál találkozunk. Így is lett. Yoon kezében kamerát láttam.

Felém irányította, miközben a mögötte álló Mark-hoz beszéltem.
- Yoon! Ne már...! - fordultam el.
- Bami...- ugrált. - Fordulj vissza...! - nyöszörgött.
- Jól van, jól van! - fordultam vissza és kezeimet a vállára raktam, hogy leállítsam az ugrálását. De nem sikerült. - Yooni...állj le!
- Először küldj egy puszit a rajongóknak!
- Most komolyan? - mosolyogtam rá.
- Igen. Tutira! - ő viszonozta a mosolyt. - Yooni ki akar csikarni egy puszit Bami-tól! - erre mindenki hülyén nézett rá, én meg még mindig csak mosolyogtam. - Öm...úh...úgy értettem, hogy a rajongóknak! - és most jött a kínos nevetése. Leengedte a kamerát majd lekonyult az arcáról, a nevetés.
- Nem gond! Tudom, hogy hogyan értetted...- csaltam vissza arcára a szép mosolyát.
- Úh....Yooni vörösödik! - jelentette ki Min.
- Dehogy! Nem vetted eddig észre, hogy ő mindig ilyen?- szólt közbe Tina. - Már ovis korunk óta, mindig piros az arca. - mondta. - Sőt! Születése kor is ilyen volt! Ahogy az anyjától hallottam...Igaz Yooni?
Ő csak szégyenlősen bólintott.
- Jól is áll! - mondtam. - Mostantól úgy fogunk hívni, hogy...öm...
- Piroska...vöri, vagy piri...- kezdte Jr.
- Ha így fogtok hívni, akkor...akkor...
- Akkor mi lesz? - léptem közelebb. Kis idő múlva feleszmélt és hátrébb lépett. Nem mondom, hogy nem volt jó a közelében állni. Tudom, hogy fél egy kicsit, hisz hirtelen lesmároltam, de...nincs de.
- Nem kellene elindulni? - lépett közbe Min.
- De...de igen...- még egyszer felnézett rám, majd elindult a másik irányba. Ahogy mentünk mögöttük az utcán én csak őt figyeltem. Nem tudtam milyen koncert van ilyenkor, de örültem, hisz lehet, hogy így megtudnám vele beszélni a péntek estét. Tudom, látom, hogy ő is csak arra tud gondolni, mikor megcsókoltam.
*koncert után*
Oda mentem hozzá és elhúztam egy kis zugba, ahol nem lát minket senki.
- Yoon...
- Tudom mit akarsz mondani...
-  Kérlek ne haragudj rám! Kérlek...
- Azt kívánod minden legyen úgy, mint amikor nem történt meg? Ezt már nem tudod visszahozni...- ment volna el, de csuklójánál fogva visszahúztam és a falnak nyomtam.
- Miért?
- Mert ez már más...Ez már nem arról szól, amit én vagy te akarunk...Ahm...- megcsókoltam. Nem tudtam mást csinálni.
Próbált eltolni magától, de nem engedtem.

Yoon

Ellenezni persze, hogy megpróbáltam, de nem tudtam. Csókunkat elmélyítette. Melegséget éreztem a hasamban, mikor arcomat simogatta és államat tartotta, hogy el ne húzzam. Végül a levegő hiány vetett véget a csókunknak.
- Bami...én...- nem tudtam befejezni, mert ajkai ismét betakarták enyémet.
- Yooni? Itt vagy? - jött Tina, amitől mindketten hirtelen elváltunk és felé fordultunk. - Mi a szent jó...
- Tina! Sh...! - mutattam, hogy maradjon csendben. Oda jött hozzánk és belekezdett a mondandójába.
- Ti? Ketten? Együtt?
- Maradj már csendben! - mondtuk egyszerre a mellettem álló fiúval.
- Mióta? - súgta. - Mióta jártok?
- Nem járunk! - adtam az egyenes választ.
- Hát akkor mi volt az a szenvedélyes heves csók?
- Hát...ömh...Csak egy csók, de kérlek ne mond el senkinek sem!! - kérleltem.
- Jó, jó, de csak akkor ha megint látom! - mosolyog gonoszul. - Na?
- Nem! Ha megkínoznak akkor se...- erre kaptam egy puszit arcomra a festett hajú, barnás szőke fiútól.
- Júúúj! Oké, nem árulom el a titkotokat.
- Köszönöm, Tina! - öleltem meg. Visszamentünk, ahol a többiek már aggódva vártak minket.
Hazaérve megint csak a fejemben járt ez az egész.

Mi törtét velem?...2.fejezet

Yoon                                                                                                                                                          

Bami valamiért egyre jobban érdekelni kezdett. Ültem a nagy zongora mögött és bámultam őket, miközben persze játszottam.
- Yoon!- rázta meg a vállam Tina. - Na mizujs? - mosolygott rám.
- Hm...Mi? Ja semmi!
- Ugyan már! Látom én mi van itt! Te becsavarodtál az egyik pók hálójába! - magyarán belezúgtam az egyik fiúba.
- Nem is! Ezeknek a pókoknak még nincs kész a hálójuk! Még nagyon bele sem kezdtek.
- De igen! Te egészen benne vagy!
- Mi? Nem! Csak félig...- halkulok el.
- Félig?! Hogy hívják a mi kis pókunkat?
- Ömh...nem mondom el!
- Nah...Találgathatok?
- Hiába, akkor sem fogom elmondani!
Végeztek a fiúk.
- Na? Milyen?
- Naon jók vagytok! - mondja Gabi.
- Beszélj már meg tanulni! - szól rá Tina.
- Te is!- nevetek.
- Mi lenne, ha valami mást is előadnánk az albumunkról? - kérdi BamBam. Nagyon fellelkesedett.
- Én! Had válasszak én! Még a telefonomon is megvan!
Gyorsan felkeltem, majd összekötöttem a hangfalakkal a telefonom.
- És mi lenne az? - ekkor beindítottam.

Mindenkinek mosoly ült az arcára. Vicces volt mikor hirtelen belekezdtek. A szemem nem csak Bami-n akadt meg, de Mark-on is, aki majdnem mindig rám nézett.

Mark mindig is aranyosan mosolygott rám, és a szavai kedvesek voltak. Azt mondják könnyen leszek szerelmes, de soha egy olyan fiúba, aki engem is viszont szeretne.
Mikor vége lett a napnak és bezártuk a kávézót, akkor JB. azt mondta, hogy menjünk el velük valahová. Azt viszont nem árulta el még is hova.


Mark 

Yooni mindig is nagyon tetszett nekem, de soha nem mertem a szemébe mondani. A lányok meg mi mindig is jól elvoltunk. Ha még is összevesztünk Yooni-ban volt annyi, hogy bocsánatot kérjen. Ezen is látszik, hogy nem haragtartó. Ő... olyan mint egy virág, mint egy kis lágy szárú növény. De ha valaki beszól neki, akkor ő egyre durvább. Gyenge, de egyben erős kis csaj. Ezt bírom benne.
Annyi volt a gond, hogy én magam sem tudtam, hogy JB. hová akart minket vinni, de mikor egy ismerős terepre tévedtünk leesett, hogy az a mi házunk.
- JB.! Biztos, hogy...ide akartál minket hozni...? - kérdezte Tina. Láttam a csajokon, hogy egy kicsit félnek.
- Aham! - és kinyitotta a házunk ajtaját. - Biztos! Hölgyeim! Köszöntjük önöket szerény hajlékunkban...- engedi előre őket.
- Oké...- és bementek, majd mi is. Mikor átlépték a küszöböt, hatalmas szemekkel néztek körbe.
- Ez most komoly?! Ti itt éltek?! - döbbent le Yoon. - Csodálatos...És még azt mondod, hogy szerény? Körülnézhetek? - erre csak bólintottam.

BamBam

Furcsa volt, hogy lányok vannak a házunkban. Eddig még egyszer sem volt. Neki álltunk JR.-el ott takarítani, ahol nem látják a lányok, vagy is a szobánkban.
- Bami...- hallottam meg valakinek a hangját. Épp az ágyamat pakoltam össze. Megfordultam és Yoon állt előttem.
- Szia! Hát te? Körbenézel?
- Aham...- bólogatott.
- Nos.., ez itt az én szobám...Kicsit kupis...- toltam be a lábammal a ruháimat az ágy alá.
- Hát azt vettem észre.- nevetett.
- Ömh...leülsz? - erre bólintott, majd elhelyezkedett az ágyon. Én is leültem mellé, mire sóhajtott egy nagyot. - Hová szált ez a nagy sóhaj?
- Hm...- vont vállat. - Nem tudom...
Hirtelen érezem egy nedves valamit az arcomon. Mire feleszméltem, hogy megpuszilt. Soha nem pusziltak még meg. Nagyon...nagyon jó érzés. Mikor döbbent arccal ránéztem egy összevörösödött arcot láttam. Szája beszédre nyílt volna, mint ismerem azt akarta volna mondani, hogy "bocs", de megelőztem. Számat hozzányomtam az ő ajkaihoz. A csók közben észrevettem, hogy megindult benne valami. Mintha ismét...szerelmes lennék...Yoon ajkaitól puhán váltam el, amiben egy cuppanás kíséret is volt...

"Te tényleg itt dolgozol?"....1.fejezet

Egész nap csak a suliban gubbasztottam és vártam a "szent" csöngetést, hogy végre vége legyen a napnak. Nem kívántam tovább bámulni a fiú osztálytársaim arcát, akik nagyra vannak magukkal. Azt sajnos nem tudom miért.
- Végre kicsöngettek!- mondtam magamban. Közben meg a hülye osztálytársam JR. (mi csak így hívjuk) elkezdett táncolni mellettem, mit egy idióta.
- Péntek van hálelúja! Péntek van hálelúja! - és ezt kezdte énekelni.
- JR. kérlek! Hagyd abba! - fogtam a fejemet. Mark meg benyomott egy számot a telefonján.
- Ugyan már! Gyere táncolj velem!
- Még csak az kéne! Nem! - ráztam a fejem. - Menjél táncoljál Tinával!
Erre ő is felkapta a fejét.
- Nehem...! Menjetek a közelemből!
Közben Bhuwakul(...Hm....Mi őt csak BamBam-nak hívjuk, mert elsőben egyszer-kétszer mérgesen jött be a suliba és azóta elneveztük BamBam-nak), oda jött hozzám, megfordította a velem szemben lévő padnak a székét és leült. Majd csak nézett, hogy írom fel a füzetembe a házit.
Egyébként mindenki azt mondja, hogy tetszek neki, mert az ideálja vagyok meg ilyesmi....Nem...Nem igaz...Nekem nem tetszik Bami csak haverok vagyunk.

- Mi az? - néztem fel félmosollyal az arcomon. 

- Semmi. - bámult mosolygó szemeivel és szájával. Eltelt két perc és még mindig. 

- Na de most komolyan, mi az? Van valami az arcomon, vagy mi? 

- Semmi. - már megint ez a választ adta. Végül meguntam, felálltam és kimentem a szekrényemhez, hogy kiszedjem a cuccaimat. Kinyitottam, majd elkezdtem a könyveimet a táskámba pakolni. 

- Mit csinálsz? - csukta be hirtelen a szekrényem ajtaját Mark. Ha nem húztam volna el, akkor most a kezem fájna.

- Először is megkérdezem tőled, hogy megőrültél-e, mert, majdnem a kezemre csaptad az ajtót, másodszor meg pakolok a táskámba, mert nemsokára megyek haza.
- Haza kísérhetlek? - néz rám kis kutya szemekkel. Mindig nagyon aranyosnak tartottam Mark-ot, de soha nem zúgtam belé.
- Hát...Nem is tudom...
- Ugyan...! Yooni~! Kéérlek! - nyafog nekem.
- Jó...! Egye fene, haza kísérhetsz! - adom be a derekam.
- Oké! Mikor indulunk?
Becsukom az ajtót.
- Most! - mosolygok.
A ajtóhoz sétálunk. Aranyosan kinyitja előttem az ajtót és előreenged. Mark-ot mindig úgy ismertem meg, mint egy udvarias, ám még is kicsit bohóc fiút. Én kilépek az ajtón,majd ő is jön.
Már a kapuban vagyunk mikor...
- Hé, Mark! Nem jössz velünk haza? - jönnek a haverjai.
- Most nem! Majd megyek utánatok, csak megígértem Yoon-nak, hogy hazakísérem. - mondja.
- Ja...Szia Yoon! Te voltál ma suliban?! - lepődik meg mellettem Jr.
- De kedves vagy Jr.! És is nagyon kedvellek! - simítom meg a vállát.
- Tudom én azt jól, Yooni!
Erre mindenki kuncogni kezd.
- Mi lenne, ha mi is elkísérnénk aztán megyünk haza, oké?
- Nekem mindegy...- mondom. - Na gyertek ti nagy szamarak! - elindulok a haza vezető úton.
Egész végig nem tudták befogni a szájukat. Hol ez dumált, hogy az. Mikor végre hazaértünk hálát adtam istennek, hogy végre nem kell látnom ezeket a hülyéket KÉT teljes napig. Csak annak nem örülök, hogy nekem még ma dolgozni is be kell mennem. De persze ők nem tudják.
Mikor a kapunk elé értünk azt veszem észre, hogy Mark mindenkit elküld a közelünkből.
- Na eredjetek arrébb!
- Jól van, jól van!- húzódnak félre a fiúk. Engem is kicsit távolabb tol a fiúktól, mert nem állnak eléggé messze.
- Öm...Yooni! Mindig is akartam mondani valami, csak nem mertem.
- És mi lenne az?
- Öm...Így nem merem elmondani...Én...öm sze...szeret...szeretlek téged...
- Öm...Mi? - nevetek kicsit, mintha félre értettem volna, de nem. Hogy mi?!
- Igen, de kérlek ne húzd fel magad!
- Ne...nem vagyok mérges csak kicsit furcsa...
- Furcsa? Ez furcsa? Annak örülj, hogy először még nem smároltalak le! - nevet. Amin én csak bizonytalanul tudok nevetni. - Na? Mit mondasz? Lennél a barátnőm?
- Öm...Még gondolkoznom kell rajta...Jó?
- Persze! Aham! Jó! Akkor gondolkozz el és majd akkor add a választ amikor akarod. - zavarában még a tarkóját is elkezdte vakarni. Én csak mosolygok szégyellőségén, majd megpuszilom homlokát és elköszönök.
-Sziasztok fiúk! - és bemegyek. - Megjöttem, anya! - felmegyek a szobámba, majd átöltözök és megyek is dolgozni.

Gyorsan lépkedek ugyan is már így is el vagyok késve. Kis koromban mikor edzésekre mentünk nővéremmel, akkor gyorsan kellett lépkedni, ezért most az utcán mindenkit lehagyok. Végül beérek és elfoglalom helyemet a zongora mögött. Egyébként egy kávézóban dolgozom, mit zongorista. Előveszem a táskámból a kottákat. Majd a zongora kottatartójára rakom őket. Majd ráhelyeztem kezeimet a billentyűkre és játszani kezek. Mikor zongorázok olyan nyugodtak érzem magam.
- Szia Yooni! - köszönnek barátnőim.
- Sziasztok! - köszönök.
- Zongorázz valami olyasmit, amit egy híres énekes énekelt. - mondja Tina.
- Nekem jobb ötletem van!

Még énekelek is hozzá, amit a barátnőim mosolyogva néznek. Közben meg Byul szolgálja ki a vendégeket.
- Hello! Mit hozhatok?
- Szia! 7 pohár kapucsínót kérek.
Erre mind a hárman odanézünk. Meglátom a 7 hülye gyereket az iskolából,akik hazakísérnek. Megállok az énekléssel és megpróbálok mozdulatlan lenni, mert nem akarom, hogy meglássanak. De nem sikerül.
- Szia Yoon!- oda rohannak hozzám.
- Óh...sziasztok...
- Hallottuk valakinek a hangját, de azt nem tudtuk, hogy te vagy! Nagyon szép, énekelj tovább!
Kissé megszeppentem.
-  Na! Kezd el! - mosolyog rám Jr..
- Oké...- és elölről kezdem az egészet.
- Woow...- hallom meg Bami hangját. - Gyönyörű...- halkul el a végére. Ő mindig olyan, aki szégyellős és mindig hátul áll. Nem sokszor hallom a hangját.
Befejeztem és mindenki tapsviharban eredt ki.
- Nagyon szép hangod van...-ámuldozott Mark.
- Köszi....
- Ugyan már...! Ez csak természetes!- mosolygott, amire én is.
- Byul! Ma meddig tart a munka időm?
- Nem tudom, Yoon! Nagyon kevesen vannak.
Hát ez nem jó hír. Mert ha sokan vannak, akkor sok a bérem, de így. Alig ül bent valaki.
- Yoon! El tudod játszani a GOT7 debütáló számát? - kérdi Tina. Ebben a pillanatban lépet be az ajtón Min.
- Hello mindenkinek! - köszönt.
- Szia, Min! - mondtuk egyszerre.
- Yoon! - türelmetlenkedett Tina.

- Igen is kapitány! - és belekezdtem.
Mikor a fiúk elkezdtek énekelni, akkor jöttem rá, hogy ők azok. Kikerekedett szemekkel játszottam tovább.
- Hú, de jók! - hajolt közelebb Min.
- Aham! Én is azt hiszem...
Közben Bami-ra néztem. Hihetetlen volt. Nem is annyira szégyenlős , mint ahogy gondoltam. Sőt...egészen...